Hasznos Viktória 22 éves törökszentmiklósi lány története
"Kapd be rák, úgyis én nyerek!" – ez volt az első gondolatom, amikor az orvos közölte velem, hogy a mellkasomban lévő tenyérnyi elváltozást egy limfóma nevű rosszindulatú megbetegedés okozza. Egy hónap telt el azóta, hogy köhögéssel és egy kis lázzal kerestem meg a háziorvosomat. Itt egy komoly döntés után voltunk, a párom már egy éve élt tőlem több mint 1000 km-re egy másik országban, ahol ekkorra sikerült saját lakást bérelnie, ami csak a miénk lett volna. Én ott hagytam a munkám, bőröndök bepakolva, utazás elintézve. Nem estünk kétségbe, Ő haza jött, persze csak látogatóba, de ez elég erét adott a folytatáshoz.
Így hát bele vágtunk a kemoterápiába. Mikor túl voltunk a kiírt kezelésen a Pet CT vizsgálat nem a várt eredményt hozta. Én itt úgy éreztem, szétesik minden, amit eddig csináltam, mind hiába volt. A műtét, ahol a jobb tüdőmből le kellett engedni a levegőt, hogy hozzá férjenek és mintát vegyenek, az ilyen-olyan tükrözések, a hajam elvesztése… Hiába volt? Mi lesz most? Összetörtem. Döbbenet, hogy jobban meg tudja rázni az embert az, ha nem hat az előírt terápia, mint maga a tény, hogy beteg.
Szerencsére egy jól időzített haza utazással Miklós, - aki időközben eljegyzett - visszaadta az életkedvemet. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy kell egy cél, egy olyan reális pozitív cél, amiért érdemes tovább harcolnom. Az enyém az volt, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, és ez sok pici kihíváshoz vezetett, amit minden nap teljesítenem kellett, hogy elérjem a végcélom. Ezért van az, hogy nem szeretem azt a szót, hogy "remény", az olyan semmilyen, mintha csak ülnénk a fenekünkön csodára várva.
Visszatérve a limfómra (non hodkin limfóma), ezek után a Debreceni Klinikára kerültem, ahol egy másik tervvel álltak elő az orvosok. Ez abból állt, hogy kemoterápia, ami teljesen elpusztítja a csontvelőt, majd őssejt transzplantáció.
Ezt nem is szeretném ragozni, szörnyű fájdalmas volt. De végig mellettem állt Miki, mint egy őrangyal. Mikor a mellékhatásoktól szenvedtem, és már azt éreztem, hogy megtörik a lelkem, akkor nagyon fontos szerepet játszott a család: az anyukám egész évben otthon maradt velem és példásan össze fogott mindenki, hogy könnyebben viseljem az egészet. Ezért örökre hálás leszek nekik. Azt nem tudom elfelejteni, mikor olyan iszonyatos csontfájdalmam volt, hogy nem tudtam mozogni, Miki a karjaiban emelt ki az ágyból és minden szeretetével gondomat viselte. Ez azért is nagy szó, mert egy súlyban vagyunk, így már nem csak őrangyal, de szuperhős is lett nekem Ő.
És most, majdnem egy év elteltével, pontosan a transzplantáció után 100 naposan, engedélyt kaptunk az orvosomtól, hogy elrepülhessek, és végre én legyek itt vele, hogy én várjam minden nap haza a munkából, hogy most én gondosodjak a vacsoráról, és hogy mindig legyen itthon tej. Nem tűnnek nagy dolgoknak, de én leírhatatlanul boldog vagyok tőle.
Amikor felültünk a gépre nem gondoltam, hogy ez lesz, de amikor itt álltunk a közös életünk ajtajában (és ez szó szerint egy ajtó volt) annak a 30 m2- es kis csodának az ajtajában, tudtam, hogy vége. Mert vége kell, hogy legyen! Megérkeztem! Rám egy évet várt, szóval, amikor beléptünk, kaptam egy karórát, hogy soha többet ne késsek el és megkezdődött az új időszámításunk.
Ami még érdekes pszichológiai szempontból, hogy nekem három parókám van, és igen, ajánlották azt a bizonyos filmet a lányról, és a parókáiról, de nem néztem még meg. Viszont mióta át léptem azt a küszöböt nem tudom felvenni, csak a legújabbat, attól mintha más személyiséget kapnék, vége a félénk kislánynak, az valahol ott maradt az egyik kórházi szobában. (A szőke melíros parókát vettem fel, ha nagyon rosszul voltam, a hosszú barnát, amikor jobban, de az inkább a betegségség előtti önmagamra emlékeztet, és a rövid sötétbarna a legjobb, ez vagyok én! Annyira taszított már a másik két paróka, hogy nemrég meg is váltam tőlük.)
Ui.: Schrödinger után szabadon - igaz, hogy még nem tudjuk, hogy mi van a dobozban, de remélem egy döglött macska lesz - májusban kiderül.
Térj vissza rendelési időben és beszéljünk a panaszaidról.
Mi is ez?
Alapítványunk lehetőséget kínál minden betegnek és hozzátartozójának arra, hogy a fenti időpontban orvosi dokumentációt csatolva online konzultáljon egy onkológus szakemberrel.