04
Nov

„Na és” tabletta, humor és jó kapcsolatrendszer

Gyógyulása történetét osztotta meg velünk és az Életigenlők olvasótáborával Németh Tamás nyomdász, aki kétszer is rákos megbetegedésen ment keresztül. Egyéni humora, speciális fatalizmusa és persze kiváló kapcsolatrendszere vitte a gyógyulás útjára.

 – Gratulálok a gyógyulásához és köszönöm, hogy elmondja az olvasóknak, akik a két év alatt nagyon megszerették ezeket a történeteket… Meggyógyult?

– Mondjuk úgy, gyógyulófélben vagyok, még a teljes rehabilitálás folyamatban van.

– Meséljen saját magáról! 

– Nyomdász a szakmám. Nyomdaipari szakközépiskolát végeztem, utána nyomdaipari technikumot. Az utolsó vizsgát nem tettem le, mert „jó szél” volt és a testvéremmel fölnéztünk, majd eldöntöttük dehogy megyünk mi vizsgázni. Akkor már maszekok voltunk és nem az iskolai végzettségre, a felsővezetői státuszra törekedtünk… Annak nem láttuk akkoriban értelmét, de a sport nálunk mindig elsőbbséget élvezett.

– Mit sportolt? Ez a későbbiekben segített-e a gyógyulásban?

– Mindent. A sport nem annyira segített, hanem inkább a munka.

– Ön szerint a betegsége kapcsolható-e bármilyen módon a szakmájához? Vegyi anyagok és egyebek miatt kérdezem… 

– Ez az első megbetegedésem vegyi anyagokkal volt kapcsolatos.

– Hogy vette észre a betegséget? Tünetekből, szűrésen vagy foglalkoztatás egészségügyben? 

– Akinek az életemet köszönhetem, dr. Juhász György főorvos, akinek az irodájában ülünk és készül ez az interjú. Ugyanis bent voltam itt a főigazgató úrnál, fájt a torkom.

– Mi volt a problémája? 

– Torokgyulladás, amit kikezeltek. A főorvos asszony a gégészeten endoszkóppal megnézte az orr- és arcüregeket, mert torokgyulladásom volt. A következő alkalommal kihúzta a nyelvemet tükörrel megnézte, majd közölte: nagy a baj, daganat a nyelvgyökön, akkor kezdődött a történet. Az igazsághoz tartozik, hogy 5 évvel ezelőtt volt már egy laterális cisztám.

– Az mi? 

– Az a kopoltyúrés, ami nem működik az embereknél, csak a helye van meg, nem fejlődik ki a kopoltyú, mivel az embrió az ember felé indul, nem a hal felé.

– Mi következett ezután? 

– Kapcsolatrendszer mozgósítás… Ma sajnos az egészségügy olyan, ha nem lenne a főorvos úr, meg az unokaöcsém, aki szájsebész, már rég meghaltam volna. Még egyszer elküldtek ultrahangra, MR-re, sehol nem volt időpont… És akkor az unokaöcsém fogorvos kolléganőjének az ismerőse, egy olyan főorvos, aki a Kékgolyóból ment Kecskemétre, nagyon-nagyon elismert, egyetemi tanár nyaksebész megnézett, ott vettek mintát. Egy unokaöcsémmel közös barátunk bátyja Kaposváron, a klinikán professzor, a képalkotó eljárásokkal foglalkozik. Egy telefon után hozzá mentem MR-re. Ezen nagyon sok múlott, mert ha nekem fél évet kell várni, meghalok. Akkor kiderült, hogy az összes lelet rossz. Kecskemétről feltelefonáltak a Kékgolyóba szintén egyetemi tanárnak, hogy a barátom apja, tehát így kézből kézbe adtak, majd sugárkezelést kaptam és kemoterápiát.

– Műtétre nem került sor? 

– Nem hálaistennek, mert az unokaöcsém elmesélte, hogy hogy csinálják, és azt mondtam: akkor inkább haljak meg.

– Mikor volt ez? 

– Tavaly januárban derült ki, február végén vettek mintát még a János kórházban, de a nyelvgyök-daganatból csak Kecskeméten, két hét múlva megjött a patológiai lelet, hogy rosszindulatú, meg kell szüntetni. Fölkerültem a Kékgolyóba.

– Ott volt választási lehetőség, hogy melyik kezelési módot választja? 

– Én úgy vagyok, hogy az orvos mondja meg, mit kell tenni.

– De az orvos azt mondta, hogy műtsék ki. 

– Nem, mert a sugárkezelési osztályon volt az a tanár úr, akihez küldtek és ő azt mondta, hogy megpróbálja műtét nélkül megoldani. Három kemoterápiát tervezett, de kettő után úgy működött a dolog, hogy azt mondta, nincs szükség a harmadikra. Kutyabajom nem volt, jártam be lelkesen a sugárterápiára, amikor az lezajlott, tavaly augusztus elején volt az utolsó és december 15-én kellett menni kontrollra. Előtte kellett csináltatni egy MR-t, az megjött, amit látva az orvos kezet fogott és azt mondta viszontlátásra. Félévente kell egy MR-t csináltatni, néha menjek el a gégészetre, mert „az ördög csak becsukta a szemét, de ott hempereg a sarokban.”

– Ez a sikeres gyors gyógyulás a korai felismerésnek volt köszönhető? 

– A korai és véletlen felismerésnek, szerintem, ezt meg is mondta az orvos, mivelhogy primer daganat volt, még nem szóródott szanaszét. Amikor az MR-nél megvizsgáltak, kontrasztanyagot is kaptam, tehát se a nyirokmiriggyel, se a többivel nem volt semmi gond. Sajnos láttam az onkológián 100 betegből 60-nak ez a nyelvgyök rák a baja.

– Mi okozhatta? Genetikailag hajlamosított vagy pedig a munkaköréből adódott nyomdaipar, vegyszerek, stresszes helyzet? 

– Akárha csak tippet is tudnék adni, Nobel-díjra jelölhetnének. Nekem van egy rossz szokásom, hogy mindent elég erősen lerázok magamról, beveszem a „teszek rá” tablettát. Nagyon kevés dolog tud a lelkembe belemászni. Szóval nem a stressz okozta.

– Kellett-e átalakítani valamit, például az étkezést? 

– Én mindent ettem, a cukorból visszavettem, mert az köztudott, hogy a szénhidrát a rákos sejtek fő tápláléka.

– Tehát semmit az életmódjában nem változtatott meg. Ha nincs ez a kiváló kapcsolatrendszere, kellett volna-e valaki, aki segítsen, hogy mit és hogy intézzen? 

– Feltétlen biztatást kell kapnia mindenkinek abban, hogy a protokoll szerinti orvosi hálózatba bekerüljön időben. Az idő a felismerésben és a cselekvésben életmentő. Azaz időnyerésben, a minél közelebbi vizsgálati időpontok kiharcolásában kell a legtöbbet segíteni az embereknek.

– Mi az életigenlése? 

– Amíg élek addig megyek, amíg a lábamat tudom emelni, sportolok. A munka sokat javított a fizikai állapotomon, mert le voltam romolva eléggé. A kollégák szeretettel vártak vissza az mindennél fontosabb volt. Ars poeticám: nem érdekes, hogy meddig ér a matéria, ha a szám kilóg belőle, tudok levegőt venni.

Vajda Márta

HASONLÓ CIKKEK: /hu/gyogyulasom-tortenete



A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by maiskola.hu