07
Apr

A depresszió poklában

Mi a depresszió? – kezdődik így nagyon sok írás erről a csendben, bőr alá kúszó mentális betegségről. Nincs olyan személy, akinek az élete bármely szakaszában ne jelentkeztek volna a depresszió tünetei.

Az életigenlés feltétele, hogy legyen miért küzdeni, legyen miért megélni a nappalokat, átvészelni a betegségeket, fizikait és mentálisat egyaránt. Temérdek cikk szól róla, hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben, táplálkozzunk egészségesen, sportoljunk, találkozzunk többet a szeretteinkkel, de mi van azokkal, akiknek még célja sincsen?

Alapjáraton elmondható, hogy nincs olyan ember, akinek a családjában nem fordult volna elő olyan betegség vagy tragédia, ami a szeretett személy elvesztésével végződött.

Depressziót számos ok kiválthat betegség, gyász, munkahely elvesztése, szakítás és mi történik ezekkel az emberekkel? Ez az alattomos mentális állapot rányomja a bélyegét a hétköznapjaikra, és sokan fel sem ismerik, hogy benne szenvednek, nincs betegségtudatuk. Gyakran elhangzik a kérdés, miért nem vesszük észre másokon, ha baj van? A betegen sok esetben ez egyáltalán nem látszik, éli a mindennapjait, tetteti a külvilág felé, hogy minden normálisan, a társadalmi elvárások szerint történik, aztán hirtelen elpattan egy húr, a következő pillanatban pedig arra eszmélünk, hogy bekövetkezett a baj.

A válasz erre a magatartásra abban rejlik, hogy a depressziós ember fél, retteg a külvilág reakciójától, mit szólnának hozzá, ha megosztaná a fájdalmát? És erre meg is van minden ok.

Azok, akik boldog, kiegyensúlyozott életet élnek gyakran el sem tudják képzelni azokat a kínokat, amiket egy depressziós naponta átél. Szorongások, lemondás, erőtlenség, hiába történik esetleg jó, még egy szikrányi boldogságérzete sincs. Nem értékeli saját magát semmire, alaptalan bűntudatot érezhet akármi iránt, de olyan is van, hogy a boldogság érzése vált ki belőle önvádat. Természetessé válik a rossz közérzet, reményvesztett gondolkodás, tele sanyarú gondolatokkal.

Miért nem szólnak róla? A félelem attól, hogy megrendülne másokban a személyről alkotott képük bilincset rak a kezükre és lakatot az ajkukra.

Számomra legalább olyan fontos felhívni a depresszióra a figyelmet, mint egy dohányzó ember számára a cigaretta káros hatásait. Egy dohányos leszokhat nikotin tapasszal, egy rákos beteg meggyógyulhat a gyógyszerektől, de egy depressziós számára ez nem ennyire egyszerű, mert a megoldás nem tárgyakban keresendő, hanem lélekben.

Az emberekről nagymértékben elmondható, hogy félnek pszichológushoz, pszichiáterhez menni, mert az erről alkotott képük sokszor torz és hamis. Sokak úgy gondolják, segítséget kérni szégyen. „Mit gondolnak majd rólam? Bolondnak fognak tartani. Pszichológushoz csak a bolondok járnak.” Nem. Segítséget kérni és elfogadni nem szégyen, ezt kell tudatosítani az emberekben.

A tartós gyógyulás hosszú és nehéz, aki depresszióban szenved, gyakran nem látja a kiutat az erdőből, de akik ráébrednek saját állapotukra, esetleg valaki mégis észreveszi rajtuk, akkor van remény. Megtalálni az életükben azt, ami örömet szerez, legyen az egy kedvenc könyv újra olvasása vagy akár egy új hobbi. Mindig van kiút, mindig van segítség, mindig van, aki egy gesztussal szebbé tudja varázsolni a másik borús napját.

Az életigenlés magába foglalja a lélek egészségét, nem véletlen a mondás: Ép testben ép lélek lakozik. Ha összeszedjük a bátorságunkat és átlépjük a félelem által fejünkben létező korlátokat olyan utat fogunk bejárni, aminek a végén, ha visszatekintünk, sokszorosára értékeljük magunkat. Hogy miért? Mert elmondhatjuk, hogy önmagunkkal mérkőztünk meg.

Bárki, aki magán vagy másokon tapasztalja a depressziót, ne forduljon el, ne süsse le a szemét, hanem nyújtsa ki a kezét érte. Gyakran változik a hangulata? Indokolatlanul szomorú? Sokszor fáradt, fásult és erőtlen, holott nincs fizikai betegsége? Gyanúsan érdektelen vagy elzárkózik? Gondjai vannak az alvással? Pár kérdés az egész, ha ebből többre is igen a válasz, akkor nagy valószínűséggel az illető depressziós.

Elég egy családtag, egy barát vagy egy ismerős, aki megveti a lábát és azt mondja: ne add fel, szerzünk segítséget.

Az ember hajlamos úgy gondolni, hogy egy depressziós emberen való segítség felelősséget rak a nyakába, így nem segít, ez baj. A segítségnyújtás akár egy beszélgetésben is megnyilvánulhat, amíg a másik elmondja a gondját-baját, mi pedig türelmesen végighallgatjuk, együtt érzünk. Tényleg olyan vészesen nagy ár ez? Akár mi magunk éljük meg a depressziót, egyformán számít, mit teszünk. Ha depresszióban szenvedsz, merj segítséget kérni, beszélgetni és megnyílni, hogy mások segíthessenek. Ha látod valakin, hogy depresszióval küzd, ne fordíts neki hátat, ne legyints rá, csak hallgasd meg, adj pozitív tanácsot vagy küldd tovább valakihez, aki képes segíteni neki és támogasd benne. Elég egy parányi figyelmesség, hogy egy depressziós ember is életigenlővé váljon.

 Ökrös Viktória

 

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



05
Apr

Ne félj a változástól

A változásra való igény sokunkban megjelenik, de ahhoz, hogy valóban változtatni tudjunk, egy sereg ellenállást kell legyőznünk, és ez sokszor megakadályoz minket abban, hogy ténylegesen beépítsünk valami újat az életünkbe. Nézzük, hogyan működik a VÁLTOZÁS.

Bevezető szakasz

Ez a szakasz talán a legegyszerűbb, de még ez is kihívásokat tartalmaz. Szembenézni azzal, hogy ahogy eddig csináltam az nem jó, bevallani, hogy rosszul ítéltem meg helyzeteket, igényeket, egy feszült érzést kelt mindenkiben, leginkább bennem. Megfogalmazni az új igényeimet úgy, hogy ne önző módon, csak a saját éppen dühöngő frusztrációmon keresztül nézzem a kérdést, úgyszintén nem egyszerű. Gyakran napok, hetek telnek el, mire lecsitulva, tényleges és a valós belső igényekre támaszkodó megoldás születik. Rájövök, hogy az, ahogyan eddig ettem, mozogtam, viszonyultam a gyerekemhez, megéltem az ünnepeket, nem tartható tovább, ezért változtatni fogok. Fejben, jobb esetben papíron összeszedem az igényeimet (belekalkulálva a környezetemnek is talán még elviselhető változást), és többszöri megfontolás után úgy döntök, elkezdem.

Megvalósítás szakasz

A legnehezebb fázis. Azt tapasztalom, hogy a szokásaink négyszer olyan erősek, mint mi vagyunk. Megváltoztatni egy kialakult szokást azért nehéz, mert minél régebben vagyunk a rabjai, annál mélyebben rögzültek belénk a motívumai, a mozdulatai, a hozzá kapcsolt érzések. Még a legkisebb változás is komoly odafigyelést, tudatosságot igényel, hát még, ha olyant tervezek, ami gyökeresen felforgatja az életemet.

Próbálj ki egy apró változást. Minden nap 13 órakor nézz az órádra, és adj magadnak 1 perc időt, ami alatt felállsz/megállsz, abból, amit csinálsz, mély levegőket veszel és kinyújtóztatod a végtagjaidat! Nem kell hozzá más, csak tudatosság és odafigyelés. 1 perc magadra! Nincs szükség a környezeted támogatására, beruházásra, semmire, csak magadra. Menni fog? Én kipróbáltam. Ennek a változásnak az automatikus beépülése a napi ritmusomba több mint egy hónapot vett igénybe.

A mélyebben gyökerező, valódi problémák megoldásához felelősséget kell vállalnod az életedért. Ezért minél nagyobb mértékű változást tervezel, annál gondosabb előkészületekre van szükség. Hívj segítségül támogatókat (barát/barátnő, kollégák, családtagok), akikhez fordulhatsz, ha éppen arra készülsz, hogy feladd. Csináljátok többen egyszerre! A csoport lehetőséget ad arra, hogy kibeszéljétek a reakciókat, közösen építsetek stratégiát az elakadások kezelésére. Írj naplót, amiben feljegyzed a legapróbb sikereket is.

A változás kritikus szakaszai:

Elkezdem, mert erősnek érzem magam, van hitem, és hiszek az új életmód, életstílus, ötletem megvalósíthatóságában.

  1. Ellenállás a közvetlen családtagok részéről.
  2. Ellenállás a közvetett környezetembe tartozók részéről.
  3. Ellenállás magamban, ami a bizonytalan jövőtől, az erőim rossz felméréséből, a befektetett energia megtérüléséből fakad.
  4. Türelmetlenség, az első kudarc élmények, a változáshoz szükséges idő elszabotálása.
  5. A külső ítéletek, leginkább elítélő vélemények feldolgozása, kezelése.

Lezáró szakasz

Sikerült! Ha nem is úgy, ahogy tervezted, de látványos és örömteli eredményeket értél el. Ebben az esetben bármi volt is a változás célja, ott van az élmény, hogy erős vagy, megcsináltad, sikeres vagy, és ez elönt önbizalommal, örömmel. Ünnepelj, mert megérdemled!

 Nem sikerült… Kudarcélmény, még nagyobb frusztráció, ellenségek a családban, munkahelyen. Ebben az esetben fontos, hogy elemezd a kudarcod okait.

 A leggyakrabban előforduló hibák:

 Kevés időt adtál a változásoknak (türelmetlenség).

  • Túlságosan nagy dolgot akartál, egyszerre. (Kis lépések taktikája helyett a torkodon akadt a falat).
  • Rosszul mérted fel az igényeidet (bár sikerült, mégsem vagy elégedett, nem erre számítottál, csalódott vagy).
  • Nem volt időszerű az ötlet. Rosszul időzítettél, pl.: eldöntötted, hogy az ünnepet ezentúl a saját családoddal ünnepled, kihagyod az anyóséknál a kötelező köröket, kiskosztümös vacsorát, mert fontos az intimitás a pároddal és a gyerekeiddel.
  • Nem időszerű a változás elkezdése, ha pl.: anyósod nemrég lett özvegy, vagy a testvéred eljegyzést tervez az ünnep alatt. Az időzítés egy változás bevezetésére nagyon fontos momentum. Ez persze nem egyenlő a kifogások keresésével. Ilyenkor is jók a támogatók, akik segítenek reálisan nézni a helyzetet, és kezelik a kifogások halmazát.

Nem sikerült. Persze ilyenkor szükséged van egy kis időre, hogy megnyugodj, hogy feldolgozd a sikertelenséget, de ha ezen a gyászidőszakon túl vagy, nézz rá újra. Értékelj és tervezz újra! Mi az, amit mégiscsak elértél, hol akadtál el, mi volt a felelősséged a kudarcban? Ha megvan, és még mindig fontos, kezdd újra, csak másképp. Fontos, hogy tegyél magadért! Fontos, hogy olyan életet élj, amiben elégedett vagy és kiegyensúlyozott.

Szuhai Nóra
coach, tréner, mentor
legjobbvagyok.hu

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



06
Oct

Az egészség minden, a minden egészség nélkül semmi.

Amíg egészségesek vagyunk, fel sem tűnik a betegség hiánya. Ahogy megbetegszünk, azonnal észrevesszük az egészség hiányát.

 

Hogy is van ez? Vajon miért nem becsüljük meg azt, amink van, s ami - szerencsés esetben - születésünktől eleve a sajátunk.

 

Ha boncolgatom az egészség szót, akkor először arra gondolok, hogy a testrészeim állnak össze egésszé, és magát a szót lecsupaszítva, ezt jelenti. Talán ebből fakad a mögöttes tartalma, amivel felruházzuk. Akkor vagyok ép, ha a testrészeim nem betegek, hanem az együttműködésük harmonikus egészben történik. 

 

Valóban, életünk első harmadában, olyan harminc éves korunkig a szervezetünk automatikusan működik, minden a helyén van, minden azt szolgálja, hogy legyen életerőnk minden területen: legyen vidám és energikus gyerekkorunk, jeleskedjünk a tanulásban, legyünk sikeresek a munkában, felkészüljünk és megérjünk a párkapcsolatra, kiteljesedjünk a családi kötelékben azért, hogy felkészülten továbbadhassuk az életet utódainknak.

 

Az élet bankban nagyjából harmincig kiegyenlített a könyvelésünk, ha nem hibázunk nagyot, a tartozik-követel oldal egyensúlyban van.

 

De mi történik akkor, ha tartozásokat halmozunk fel a szervezetünkkel szemben, és nem foglalkozunk azzal, hogy a testünknek milyen követelései vannak a saját értékállóságának megőrzése érdekében?

 

Mi történik velünk az élet közben? Módszeresen, folyamatosan, roppant racionális ürügyeket találva kihasználjuk, majd kifosztjuk a kincstárunkat és negyvenen túl, hirtelen azt vesszük észre, hogy üres marokkal kapkodunk az eltűnt egész-ség után, amely visszaállításának esélye nagyrészt elszállt az éveinkkel együtt.

 

Amikor ezt a pontot felfedezzük, vagy az élet egy betegség képében rávilágít az egész-ségünk hiányára, akkor kell hátat fordítani addigi életmódunknak, és a testileg-lelkileg megroggyant énünket új alapokra helyezve elkezdeni másként gondolkodni, illetve egyáltalán: elgondolkodni sajátmagunkról.

Nincs más teendőnk, mint hogy a megmaradt adottságainkból a lehető legtovább a lehető legjobbat kihozzuk a minőségi élet reményében.

 

Persze, könnyű ezt mondani, de nagyon nehéz megváltoztatni a szokásokat, figyelembe véve azt, hogy azok már berögzültek. És igen, nagyfokú bátorság is kell hozzá, és kitartás is, és sokszor a család, a barátok és a környezetünkben élők győzködése is, hogy az út, amelyre léptünk, az opciók közül a lehető legkamatozóbb választás számunkra.

 

Egy olyan választás, amellyel nem kockáztatunk mást, mint hogy ismét összekaparjuk  elpazarolt egészségtőkénket, s hogy az átélt válság tudatában, a veszteséget elfogadva ugyan, a lehető legjobban tudjunk vele gazdálkodni a jövőben.

 

Az egészség befektetés. Nemcsak anyagilag, hanem mentálisan is. Aki az egészséges életmód útjára lép, az a tudatos életet választja, ami a hétköznapokban a praktikumot jelenti: mit eszem, milyen örömszerző testmozgást végzek, élvezem-e a munkámat, kikkel töltöm a szabadidőmet, boldogságot hoz-e az életembe a párkapcsolatom, mennyi minőségi időt töltök a gyermekeimmel, folyamatosan fejlődöm-e, törődöm-e másokkal, végzek-e olyan munkát, ami a társadalom számára is hasznos?

A tudatos élet hosszú távon stratégiát jelent: képes vagyok-e önmenedzselésre, mit miért vagyok hajlandó megtenni, honnan hova akarok eljutni az életben, illetve miről vagyok képes és hajlandó lemondani az egészség megőrzéséért cserébe.

 

Azért az egész-ségért, amelynek alapja az, hogy rendszeresen járunk orvosi szűrővizsgálatokra, figyelünk a testünk jelzéseire, és folyamatosan kihasználunk minden alkalmat arra, hogy a rekreációra, tehát önmagunk testi-lelki-szellemi újraépítésére figyelmet fordítsunk.

Fontos mások jóllétéről gondoskodnunk, mert az jót tesz a lelkünknek, de énidőt is kell töltenünk magunkkal azért, hogy feltöltődve nyújthassunk szeretteinknek az életünk minden területén a magunktól elvárt legjobbat.  

 

Aki életmódot változtat, ideig-óráig magányossá válhat. Nem azt eszi, amit a többség, elkezd sportolni, új hobbija lesz, figyeli a szakirodalmat, blogokat, tehát tudatosan azt teszi, ami a számára jó: kizárja az életéből az energiarabló ételeket, embereket, feladatokat - de végül új társakat talál az új élethez.

Keményen meg kell dolgozni a sikerért, de az hosszú távon tartós lesz és kamatostul megtérül az energia- és anyagi befektetésünk, amit az egészségbe invesztáltunk.

 

Ha nyitott elmével és szívvel elébe megyünk a változásnak, ha rugalmasan gondolkodunk a testünk-lelkünk teljesítőképességéről, ha legalább egyvalaki mellénk áll a változásunk elején és biztat, sikerülni fog!

 

 

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



30
Mar

Belső harmóniával a holnapért

"Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre." Paul Valéry

Félelem, bizonytalanság, harag, fájdalom lehangoltság, bezárkózottság...

Életkedv - kapcsolatteremtés - megküzdés - elfogadás - belső források

A belső harmónia megteremtéséhez, a lelki panaszok és tünetek csökkentéséhez nagyban hozzájárulhat a megfelelő pszichoterapeuta segítsége.

A rákbetegeknek és hozzátartozóiknak kiemelten fontos, hogy a betegség és a lezelések mellett is törekedjenek a lehető legaktívabb életre, a mindennapok teljességére.

Ebben segítek.

Dr. Kegye Adrienne, pszichoterapeuta, sugárterapeuta szakorvos, bejelentkezés: 06/30 994-3477

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



11
Aug

A gyógyulás lelki alapjai

A rák komoly betegség, a szervezet vészjelzése. Csak úgy lehet elbánni az életet fenyegető veszéllyel, ha bízunk lehetőségeinkben. A pozitív elvárás nem garantálja, de növeli a gyógyulás valószínűségét.

A negatív hiedelmek megváltoztatásának első lépése, hogy tudatosítjuk: a reménytelenség akadályozza a test természetes védelmi rendszerét. Ugyanazzal az erővel, amellyel negatív elvárásainkat alakítjuk ki, létrehozhatunk pozitívakat is. A rák diagnózisa nagyon erős félelmet vált ki, amely érinti magát a beteget, de a családot, a támogató környezetet is. Pedig a modern onkológiai terápiák és a hatékony kiegészítő gyógymódok segítségével a rák ma már leküzdhető! A legelső érzés a sokk, döbbenet, kétségbeesés, bénultság: sokan úgy érzik, ez szinte nem is velük történik, mintha egy üvegbúra választaná el őket a környezetüktől, a történésektől. A legkínzóbb talán a tanácstalanság, tehetetlenség érzése.

Nagyon fontos, hogy ebben a fázisban a rászoruló segítséget kapjon a családtól és ha kell, szakembertől.

A tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a hagyományos orvosi kezelés mellett teljes életmódváltásra lehet szükség. Az egészséges táplálkozás gyógyító ereje, a mozgás mellett lényeges a lelki feszültségek kezelése, a saját, belső gyógyító erő felfedezése. Az életmódváltás a szemléletmód megváltoztatását igényli.

A betegség kialakulása mögött a pszichológiai kutatások sok esetben tárták fel, hogy az illető valamilyen számára nyomasztó, megoldhatatlannak látszó érzelmi konfliktust élt át, sokszor hónapokon, éveken keresztül. Ezt „életcsapdának” is nevezzük. Szenvedett abban a szituációban amiben volt, de úgy érezte, változtatni nem tud rajta. A segítség ebben az esetben azt jelenti, hogy az erőforrásainkat, lehetőségeinket újragondoljuk – akár pszichológusi irányítással. Megtaláljuk, meglátjuk azokat a pontokat, ahol nem feltétlenül maga a szituáció, inkább a látásmódunk, hozzáállásunk változtatásával, a helyzet élhetővé, barátságossá alakítható. A hozzáállás változtatása a daganatos betegek életében a tapasztalatok szerint az asszertivitás, önérvényesítés kialakítását, fokozását jelenti. A hatékony önérvényesítés tanulható, begyakorolható! Ugyancsak tanulható, könnyen elsajátítható a relaxáció, az az egyszerű gyakorlat, ami a test- és lélek harmonizálásán keresztül hat. A kezelés alatt segíti a mellékhatások csökkentését, a betegséggel összefüggő, vagy egyéb szorongás szintjét, javítja az alvást, csillapítja a fájdalmat, hozzásegít kapcsolatot teremteni a belső gyógyító erővel és aktiválja azt.

A szervezetünkben rejlő saját gyógyító forrás megtalálásának, aktiválásának, működtetésének hatékony és egyszerű, és ugyancsak könnyen begyakorolható módja az imagináció. Az imagináció nem más, mint fantáziánk szándékos, irányított használta, egyfajta meditáció, amivel egészségünket, ill. szerveink egészséges működését a képzelő erőnkkel helyreállítjuk.

A fantáziánk használata gyerekkorunktól jellemez minket - az élet minden területén. Bármilyen újítás, felfedezés először képzeletünkben születik meg! A gondolatokra, képekre a test nagy erővel reagál. Ez az állítás könnyen igazolható azzal, hogy elég egy citrom képére gondolnunk ahhoz, hogy pusztán a fantáziánk megindítsa a nyálelválasztást. Ugyanígy reagál szervezetünk arra a képre, amivel védelmi rendszerünk működését jelenítjük meg, képi úton fokozzuk az immunrendszer tisztító, helyreállító munkájának a hatékonyságát.

A ’70-es években a sugárterápiás onkológus szakorvos Carl, és felsége, a pszichológus végzettségű Stephanie SIMONTON egy alternatív klinikát indított el Texasban. Azok a rákos betegek kerültek ide felvételre, akik az orvostudomány akkori állása szerint menthetetlenek voltak. A klinika működésének döbbenetes tapasztalata alapján a túlélési idő megkétszereződött.

A Simonton házaspár egyik felismerése az volt, hogy a szervezetünk, testi működésünk egésze hihetetlen erővel reagál gondolatainkra! Az ősi gyógyító technikák ismerték és használták ezt a jelenséget – de egyre nagyobb teret nyer a modern pszichológiában is. A Simonton házaspár nevéhez fűződő „gyógyító imagináció” gyakorlat olyan képek - szándékolt, megtervezett felidézését jelenti relaxációban, amelyek ugyanúgy alkalmasak az immunrendszer működését segíteni, fokozni, ahogy a citrom képe a nyálmirigyekét. A működésében megerősített, megtámogatott védekező rendszer erősebb, sikeresebb abban a csatában, amit a rákos sejtek elpusztítása, szervezetből való kitakarítása jelent.

A gyógyulási folyamat megjelenítése során az immunrendszer és a segítő erők a daganatos sejteket elpusztítják. Az immunrendszer és daganat találkozása a selejtes sejtekre végzetes! (ahogy a vízkőoldó, ha a vízkővel találkozik, természetes, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül, egyszerűen feloldja azt)

A „gyógyító kép” – a betegség megszűntetésének, az egészség helyreállításának útját megjelenítő fantázia, belső „mozi” - megszerkesztésének legfontosabb lépései a következők:

A " mozi " során megjelenítem, ahogy a gyógyító erők és segítők

          - maradéktalanul elpusztítják a ráksejteket

          - a ráksejteket a szervezetből eltávolítják

          - a szervezet egészséges működése maradéktalanul helyreáll

          - látom magam a boldog jövőben, egészségesen, amint a céljaim megvalósulnak

          - látom magam a jövőben a gyógyító gyakorlatot végezni

A megjelenített képet a megadott szempontok szerint mi magunk alkotjuk, ahelyett, hogy megvárnánk, hogy „mi jön” magától!

A módszer Magyarországon tanfolyami formában elsajátítható és otthon rendszeresen végezhető. Ajánlott mindenfajta daganatos betegséggel küzdő számára, és fontos szakember segítségét kérni az első „lépések” megtételéhez. 

 

Őrizze meg aktivitását
Mindegy, hogy mi a diagnózis, saját elhatározásából vegye kezébe sorsát. Keressen magának szövetségeseket ezen az úton és tanuljon meg a betegségéről nyíltan beszélni. A rémisztő elszigetelődés helyett csodálkozni fog saját bátorságán. A diagnózis okozta sokkállapot helyett az aktivitás visszaadja önbizalmát és csökkenti a kiszolgáltatottság érzését.

 

Gyűjtsön össze minél több információt
Érdeklődjön betegségéről, a lehetséges kezelési módokról és a terapeuták személyéről minél részletesebben. Derítse fel, hogy hol van az Ön számára szükséges terápiás gyógymód a közelben. Meglátja, hogy minél többet foglalkozik ezzel a témával, annál többet tud meg a gyógyítási lehetőségekről és közben a félelme is oldódik majd.

 

Keresse az alkalmat a beszélgetésekre
Csak úgy tudják Önt és érzéseit megérteni, ha nyíltan beszél félelmeiről és elvárásairól, kívánságairól orvosával, hozzátartozóival. Így kerülheti el a félreértéseket és a csalódásokat. Kérjen tájékozódó beszélgetést szakemberektől a betegségével kapcsolatban. Ez elősegíti problémáinak megoldását és lehetővé teszi, hogy a jövőre vonatkozóan terveket dolgozzon ki.


Tartsa meg önállóságát
Értesse meg környezetével, hogy Ön bizonyos dolgokat továbbra is egyedül akar elvégezni. Az önálló cselekedet, bármekkora is, fokozza az öntudatot, és ezzel együtt a belső gyógyító erőket. Mondja meg egyértelműen, hogy mire van szüksége, ugyanis a környezetében levő személyeknek is meg kell tanulniuk, hogy mitévők legyenek ebben a helyzetben.

HASONLÓ CIKKEK: /hu/lelek



A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1093 Bp., Mátyás u. 18. Tel: 06-1/217-0404

Adószám: 19009557-2-43

Copyright © 2015. Minden Jog Fenntartva.

IMPRESSZUM

Created by okeery.com