07
Sep

Kézfogás orvosok és természetgyógyászok között

Májusban megalakult a Magyar Integratív Medicina Szövetség. Erről mi is hírt adtunk, ami felrobbantotta a portálunkat. Sok ezer lájk érkezett és olyan rengeteg volt a megosztás, hogy magunk is meglepődtünk, holott az Életigenlők magazint kiadó A rák ellen, az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1985-ös alapításkori célja volt közreműködni abban, hogy közeledjenek a különféle gyógyászatok egymáshoz. A várakozáson felüli tetszésnyilvánítás kapcsán beszélgettünk prof. Dr. habil Hegyi Gabriella orvossal, aki egyetemi tanár, számos szakmai társaság létrehozója, aktív vezetőségi tagja és A rák ellen... Alapítvány kurátora is. Az interjúban érintettük a napjainkban egyre jobban elvárt, mindannyiunkat érintő kérdést, a természetgyógyászok és orvosok egymáshoz közelítését, az integratív medicina létjogosultságát, az aposztróf-doktorcím jogos vagy jogtalan használatát, annak szabályozását.

 

- A google-on igen széles arzenálja van a természetgyógyászati eljárásoknak, a rendelőintézetekben, a magyar egészségügyben mikor érkezik el az ideje az integratív gyógyászatnak?

- Nagyon örülök annak, hogy az alapítvány kurátoraként is tevékenykedhetek, hiszen egy olyan intézményt vezetek (Yamamoto Intézet – a szerk.), ahol a daganatos betegek kiegészítő terápiája is szóba jön. Nincs alternatívája a gyógyászatnak, a gyógyászat az egy és osztatlan, vannak olyan területei, amelyeket az egyetemeken, főiskolákon, különböző tanfolyamokon meg lehet tanulni és utána engedélyt kap az illető a működésre, de vannak olyan területei, amelyeket az egyetemeken nem tanítanak. Ilyen például a gyógynövények behatóbb ismerete, a hagyományos kínai orvoslás, vagy a manuális medicina, különböző gyógyászati eszközök megfelelő alkalmazása, vagy az ayurveda medicina, vagy a reflexológia, az akupresszúra és még sorolhatnék mást, amit 1997 óta törvény, kormányrendelet szabályoz.

- Hogyan kerültél a természetes gyógymódok közelébe?

- Annak idején szülésznőként dolgoztam, elvégeztem a szülésznőképzőt és valahogy nagyobb affinitásom volt a kiegészítő gyógymódok felé, akkor elkezdtem érdeklődni. Bekerülve az egyetemre behatóbban érdeklődtem a téma iránt, Szentágothai professzor anatómia előadásai után sokat kérdeztem tőle, és meghívott a vizsga után díjas demonstrátornak az I. számú Anatómiai Intézetbe, ahol megkérdezte, hogy mivel szeretnék foglalkozni? Azt mondtam, hogy az akupunktúrás pontokkal szeretnék foglalkozni. „Hát az milyen marhaság Gabriella, inkább valami mással, annyi szép van még a világon.” – kiáltott fel a professzor akkoriban. Aztán 25 évvel később, amikor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lett, találkoztunk és akkor revideálta korábbi vélekedését: „tévedtem Gabriella, tényleg érdekes ez a kínai gyógyászat”. Tehát a 70-es évek közepétől datálódik az érdeklődésem.

Aztán frissen végzett orvosként úgy hozta a sors, hogy a belgyógyászat felé fordultam, és kikerülve a kórházból háziorvosi praxisba egyre inkább azt vettem észre, hogy nagyon gyógyszerközpontú az ellátás. Ez a mai napig is így van, a farmakológiai szempontokat figyelembe véve, ha bejön egy beteg, akkor az orvosnak rögtön egy gyógyszer jut eszébe a beteg panaszáról és már keresi is, hogy mit írjon fel. Valahogy nekem ez olyan mechanikusnak tűnt, elégtelennek, nem volt benne sok örömöm. Vallom, hogy a betegre oda kellett figyelni, az orvosi tevékenység nem ér azzal véget, hogy bezárja a rendelő ajtaját, hanem még este gondolkodik azon, hogy kivel-mit lehetett volna tenni, mi az, ami még jobbá teszi az állapotát. Többet szerettem volna mindig tenni a páciensekért. Aztán úgy hozta a sors, hogy elkezdtem járni különböző konferenciákra, és az egyik konferencián megismerkedtem egy japán professzorral, aki aztán meghívott.

- Akkor kezdődött a budapesti Yamamoto Intézet karrierje...

- Igen, egyedül nekünk adta a nevét. Ez az intézmény jelenleg fájdalom ambulanciaként működik, daganatos betegek kiegészítő kezelésével foglalkozunk, illetve a hagyományos kínai orvoslásnak megfelelően bizonyos tartós akupunktúrás kezeléseket is végzünk. Az elsődleges célcsoportunk a mozgássérült gyerekek és a stroke-on átesett felnőttek. Ezek különleges betegcsoportok, de olyanok is jönnek dietetikai tanácsadásra, akiknek nincs különösebb panaszuk, csak fogyni akarnak. Tehát széles spektrumú a tevékenységünk, ami menet közben bővült.

- Hogyan lehet definiálni a természetes gyógymódokat?

- 1997-ben Magyarországon kormány és miniszteri rendelet is szabályozta a természetes gyógymódokat. Egy fontos megállapítása volt a rendeletnek, hogy a természetes gyógymódok egészségügyi tevékenységként kerültek bejegyzésre. Ez azt jelenti, hogy nem sarlatánság, nem alternatív medicina, mint ahogy a szkeptikusok szokták mondani. Nem azt jelenti, hogy alternatívája lenne az egészségügynek, nem elveszi a beteget a megfelelő gyógyítás elől, nem csökkenti a betegek esélyét abban, hogy időben orvoshoz kerüljenek – nem erről van szó. Aki tisztességesen nézi ezt a szakmát, tanulja, és mindkét orvoslást ismeri, tehát integratív medicinaként használja az akadémikus orvoslást és az ún. komplementer medicinát, a kiegészítő medicinát, az nagyon szépen integrálni tudja ezeket a dolgokat.

- Köztudott, hogy nagyon kritikusan szemléled a természetes szemléletben gyógyítókat. Számtalan publikációd szól arról, hogy pl. aposztróf doktorok milyen alapon tevékenykednek. Hamarosan szabályozás jelenik meg. Szerinted hogyan vélekednek a páciensek, ha meglátnak pl. egy ilyen aposztróf doktor címmel gyógyító csontkovácsot vagy természetgyógyászt?

- Jelenleg Magyarországon nagyon kaotikus a helyzet. A 80-as évektől kezdve Magyarországon létezett a mindenkori egészségügyi miniszter mellett – amíg voltak egészségügyi miniszterek - ún. tanácsadó testület. Felkérés alapján a 80-as évek vége óta ilyen tanácsadó testületben dolgoztam, aztán később hivatalból, mint egyetemi tanszékvezető. Szakmai kollégiuma is van az ún. komplementer medicinának, amit 6 éven keresztül vezettem, mint elnök. Tehát ilyen minőségben a törvénykiegészítésekre, a törvényalkotásra, vagy legalábbis a törvények módosítására rálátásom volt, mellettem volt egy tanács – ami 10 tagú volt, most már csak 5 –, gyakorlatilag ez a testület fel tudta térképezni a magyarországi helyzetet.

Ezelőtt öt vagy hat évvel beadtunk egy rendeletmódosítást. 1997 óta van egy rendelet - ez a bizonyos természetgyógyászatról szóló rendelet – ami meghatározza, hogy mi működhet diplomával, mi működhet diploma nélkül, hol kell vizsgázni a diplomásoknak, hol kell vizsgázni a nem diplomásoknak, és ennek kapcsán számtalan anomáliát fedeztünk fel: a nem diplomások természetgyógyászati tevékenységét kb. 130 cég szervezi különböző minőségben hétvégi vagy hosszabb-rövidebb tanfolyamokon és láttuk a minőségbeli különbségét is ezeknek. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központban kell vizsgázniuk, de nem az ÁEK oktatja őket. Az idők folyamán volt szakfelügyelete ennek a tevékenységnek, ezt a szakfelügyeletet megszüntették. Magyarán mindenki azt csinál, amit akar. Nincs szakfelügyelet, a kerületi ÁNTSZ-ek nem igazán ellenőrzik a dolgokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy például népi csontkovács nincs. Ez a fogalom nem fedi a valóságot, a manuális medicina orvosi diplomához, szakorvosi vizsgához kötött tevékenység, aminek komoly képzése van, vizsgát kell tenni az egyetemen és csak utána praktizálhat az ember, pláne ha egy nyaki-gerinc manipulációt végez. Mégis számtalan, magát „csontkovácsnak” hirdető van.

- Mindenki azt csinál, amit akar... Miért vajon? Az igény az emberekben megvan arra, hogy az egészségét természetes gyógymódokkal őrizze meg. Az orvosok körében viszont nincs meg az igény arra, hogy együtt praktizáljanak, esetleg egy orvos mellett legyen egy természetgyógyász is, és a kettő egymással együttműködve, kiegészítve - integratív módon - működjön. Azt megfogalmaztad, hogy így kellene...

- Többrendbeli a dolog magyarázata, nem olyan egyszerű. Az Európai Unióban - az Európa Bizottság kiírása alapján volt egy nagy pályázat, amiben 17 egyetem között vettem részt a Pécsi Tudományegyetemmel - felmértük azt, hogy mi van az Európai Unió 28 országában. Mik a legális lehetőségek, mik a paciensek igényei, mit szeretnének a betegek, hogy van a képzés, hogy van a publikáció, hogy van az oktatás. Erről nagyon komoly tanulmányaink jelentek meg 2012-ben. Azt láttuk, hogy az európai lakosság kb. 70-75%-a igényli azt, hogy valami „más” gyógymódhoz is közel kerüljön. Ennek több oka van: elégedetlen az ellátással, nem fér hozzá az ellátáshoz, mert való igaz túlterheltek az orvosok. Nálunk az orvoshiány és az egészségügyi személyzet hiánya még inkább generálja ezt a helyzetet. A természetes gyógymóddal foglalkozó többet foglalkozik a beteggel, legalábbis meghallgatja – ez nagyon komplex dolog.

Amit én látok az, hogy ’97-ben megpróbálta a rendszer szabályozni a magyarországi gyakorlatot, és azóta senki nem foglalkozik vele, hogy ezt megint kézbe vegye, hogy mi az aktualitása, hogy kiszűrjön belőle olyanokat, amelyek feleslegesek és beemeljen olyanokat, amelyekre érdemes odafigyelni. Az orvosok érdeklődése vegyes. Amikor elindult a reneszánsza a természetes gyógymódoknak Magyarországon, akkor mindenki tódult a tanfolyamokra. Ez csökkenő irányban van, de ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy van egy bizonyos középkorosztály, akik elmentek, tehát nagyon kevesen maradtak itt orvosok, akiknek nincs ilyen végzettségük. E mögött azért gazdasági indokok is vannak, hiszen ez fizető szolgáltatásként megy, és az meg beül a tanfolyamokra. És végül van egy bizonyos réteg, aki azt mondja, hogy ez sarlatánság, de ez kisebb réteg. Voltaképpen vegyes a helyzet, ezért alapítottam tulajdonképpen a Magyar Integratív Medicina Szövetséget, ami jelenleg 43 különböző társasággal, alapítvánnyal alakult meg, bejegyzés alatt van, és október 4-5-én lesz az első konferenciája.

- Véleményed szerint hol van a felelősség az emberben, ha természetgyógyászhoz megy, lehet, hogy a csodát várja... Ez elítélhető vagy megérthető?

- Az embernek abban van felelőssége, hogy hogyan él. Ezt ma már egészségtudatos életmódnak nevezzük. Bizonyos fokig mindenki felelős. Az, aki minden nap megiszik egy liter pálinkát vagy 2-3 liter bort, mert ilyenekkel is találkozom, és azzal jön, hogy meg akar változni... kicsit későn kezdi. Ott már olyan szervi elváltozások vannak, ami komolyabb beavatkozást igényel. Erre vannak a szűrővizsgálatok. A másod- és harmadrendű prevenció az egy más dolog, mert ott a beteget követni kell. Az orvosok felelőssége a felvilágosításban van. A betegekkel – páciensekkel - foglalkozni kell. Keresni kell az alkalmakat, ehhez viszont a betegeknek kell körülnézni. Nem az interneten való hirdetés az elsőrangú, hanem szóbeszéd és ismerősök tapasztalata alapján. Ma már vannak olyan weblapok, ahol véleményt alkotnak egy intézményről, hogy mi ott a tapasztalat és irgalmatlanul ráhúzzák a vizes lepedőt az emberre, aki nem foglalkozott a betegével. Kipróbált, jó helyek felé kell fordulni.

- Kik a leginkább kiszolgáltatottak?

- A tumoros betegek, és az idős betegek, akik krónikus betegségekkel küzdenek, pl. mozgásszervi betegséggel vagy pl. a diabéteszes betegek is. Gyakorlatilag a tumoros betegeknél tudni kell azt, hogy rengeteg mindent szeretnének kipróbálni. Vannak olyan természetes alapanyagok, pl. gyógynövények, amelyeket a tumoros betegeknek nem szabad adni. Ezt kell tudni, és ezt kellene megtanulni az onkológusoknak. Inkább az onkológusok azt szokták mondani, hogy semmit ne egyen, ezért a beteg titkon szedi, és ha titkon szedi, és nem meri elmondani az orvosának – mert az nem nyitott erre, és nincs ideje sem -, az rosszat tesz magának, mert egyrészt nem beszélte meg, másrészt rosszat tett a szervezetével. Nagyon jól lehet a tumoros betegek alvászavarát gyógyszerelni fitoterápiával megfelelően összeállított teákkal, nagyon jól lehet akupunktúrával kezelni a fájdalmakat egy ideig, csökkenthető vele a kábító fájdalomcsillapítóknak a száma, van az ún. tartós akupunktúra, ami egy hónapban csak egyszer kell, tehát ez is egy olyan lehetőség, amivel lehet ezt csökkenteni. Rengeteg olyan komplementer gyógymód van, aminek integrálódni kell a napi orvosi gyakorlatunkba. Ez az igazi integratív medicina.

- A rák ellen... Alapítvány onko-segítő hálózata ezt a többirányú tájékoztatást célozta meg...

- A kezdeményezésnek az a célja, hogy valahova forduljanak a páciensek és tanulják meg, hogy fordulhatnak. Nekem kezdettől fogva, kb. 25 éve vannak onkológusaim, akikkel megbeszélem a betegeket. Mindenki egyedi eset, nincsenek kaptafa betegek, mindenki más. A személyre szabott tanács, a személyre szabott medicina és a személyre szabott integratív medicina, a beszélgetés az onko-segítő hálózatnak a lényege. Egy tumoros betegnél, amennyiben az állapota megengedi, nagyon jók a relaxációs masszázsok, a pszichoterápiás megoldások a Bach-virágterápiától az akupunktúráig nagyon sok mindent lehet használni, ilyen a gyógyító beszélgetés vagy a művészetterápia. Antropozofikus irányzatú egyetemeken Svédországban, Svájcban, Japánban megdöbbenve láttam, hogy a tumoros betegeknek, illetve a műtéten átesetteknek állatsimogató, személyiségfejlesztő kurzusok, zeneterápia, művészetterápiák állnak rendelkezésükre.

- A Magyar Integratív Medicina Szövetségnek is nagy sikere ígérkezik... Mi a fő célja?

- A Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága elnökeként alapítottam idén a Magyar Integratív Medicina Szövetséget, ami egy érdekszövetség, nem egyéni tagokra várunk, hanem társaságokra, társulatokra, cégekre, mindenkire, aki természetes életmóddal, gyógymódokkal foglalkozik. Csatlakoztak az ayurvédások, az akupunktúrások, a homeopaták, manuálterapeuták, csikung társulatok, mindenki bejegyzett szervezetként társulhat hozzánk. Megpróbálunk egységbe tömörülve egy olyan erőt képviselni, ami terveink szerint eljut a hivatalos törvényalkotókhoz is.

- Mit teszel a saját egészségedért, ezért az egészséges dinamikáért, ami benned van?

- Az emberben, ami dinamika van, egyrészt genetikailag öröklött. Édesanyám nagyon korán özvegy lett, 40 évesen és minden célja az volt, hogy belőlem embert faragjon. És én ezt megháláltam azzal, hogy tanultam és tanulok a mai napig, jó pap holtig tanul. Ahhoz, hogy az ember egy gazdag, aktív és pörgő életet éljen, ahhoz egy partnerre van szüksége. Ez az életstílus a közel 45 éve velem élő férjemnek köszönhető. És ha az ember azt teheti, az a munkája, ami a hobbija is, az hallatlanul jó dolog, mert soha nem szabad olyat csinálni, amit kényszerből csinálunk, csak olyat, amit örömmel, lelkesen, mert az ad újabb energiát.

- Stresszmentes életet lehet-e élni szerinted a mai világban?

- Stresszmentesen nem tudunk élni, minimális stresszre szükségünk is van. A stressz menedzsmentje a fontos. A túl sok stressz kimerít. Selye János ezért kapta annak idején a Nobel-díjat. Ha túl sok stressz ér, akkor kimerül az adaptív rendszerünk és összezuhanunk. Akkor jön a bizonyos killersejt aktivitás, a védelem, ami azt jelenti, hogy a killer sejtjeink bekebelezik a daganatos sejteket, ami mindenkiben képződik. Ha egyszer, egy-egy mutáció által ez a mechanizmus kiesik, akkor jön a daganat, ami aztán autonóm módon elkezd szaporodni, és ki tudja, hol áll meg.

- Szeretsz nevetni Gabi?

- Igen, különösen azért, mert ha nevet az ember, és mosolyog, akkor ugyanazt kapja vissza. Ha én mosolyogva fogadok bárkit, akkor is, ha fáradt vagyok, vagy elegem van aznap, akkor az egy közvetlen kapcsolat. A kínai gyógyászat szerint a kommunikációnak, a nyitottságnak a szívhez, mint energetikai körhöz van köze.

- A hit szerepét hová pozicionálod?

- Nagyon fontos a hit szerepe. A központi idegrendszerben, az agykéregben nagyon közel van a hit megnyilvánulása a fájdalom aktivitásához, a fájdalomérzethez. Például, ha valaki hívő vagy imádkozik, vagy akár bemegy egy templomba nem hívőként, és rendezi a gondolatait, az csodálatos dolog. A gyógyulásba vetett hit is nagyon fontos, és ezt nem szabad elvenni senkitől.

- Mi az életigenlésed?

- Addig szeretnék élni, ameddig nem szorulok senkinek a gondoskodására, el tudom látni magam, emberhez méltó életet élek.

Vajda Márta

eletigenlok.hu




A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by maiskola.hu