15
Apr

Sejtboldogság

 

Voltaire-nek tulajdonítják azt a mondást, hogy „Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert jót tesz az egészségemnek.” Tényleg  csak döntésen múlik? S ha mi boldogok vagyunk, akkor a sejtjeink is azok, vagy éppen fordítva? Egyáltalán, mit jelent az, hogy boldog sejtek, és hogyan hat az életünkre sejtjeink „lelkiállapota”? Erről beszélgettünk dr. Nagy Tamással.

– Én is szeretnék mindennap úgy dönteni, hogy boldog leszek, de sajnos nem mindig sikerül. Hiszek is benne, hogy minden a saját döntéseim következménye az életben, meg nem is. Mert azt tapasztalom, hogy azért vannak más tényezők is. Hisz ha van pl. egy gyulladás valahol a testemben, akkor az kihat az egész szervezetemre, hangulatomra.

 – 25-30 éve azt mondogatjuk orvosként, hogy táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk többet és holnaptól ne idegeskedjünk. Ez így jól is hangzik, de Einstein mondta annak idején, hogy az elmebajnak az az első jele, ha mindig ugyanazt csináljuk, de mégis más eredményt várunk. S ha megnézzük az egészségügyi statisztikákat, nem élünk egészségesebben és jobban, hanem éppen rosszabbul és betegebbek vagyok. Akkor lehet, hogy mást kellene csinálnunk az „élj egészségesebben” szajkózása helyett? Vannak persze egyének, akik tudnak így élni, de társadalmi szinten nem tudunk megoldást adni. Ezért vagyok én egy kicsit dühös is, amikor azt mondják, hogy minden rajtad múlik, a te felelősséged. Egy csudát! Ez így nem igaz. Hiszen pontosan tudjuk, hogy nincs mindenkinek arra lehetősége, hogy kiköltözzön egy tanyára, vagy csak bio ételeket egyen. Hogyan táplálkozzam én egészségesen, ha bemegyek a boltba, s a polcok nem az egészséges tápláléktól roskadoznak, hanem vegyipari hulladékokkal teletömött élelmiszerektől? Ez hogy lenne az én felelősségem? S ahogy Ön mondja, hiába döntök én az egészséges életmód mellett – mert kell is így döntenünk -, de ezzel a kihívással is kezdenünk kell valamit. Miért az a különlegesség, ha a piacra járok, s ott kapirgáló csirkét találok, miért nem az, ha valami egészségtelen étel kerül az aszatomra? Ezért nem lehet az emberekre tolni a teljes felelősséget.

– A WHO adatai szerint tízből nyolc ember az életmódja miatt betegszik meg. Ön a sejtekben megjelenő gyulladásokkal foglalkozik, ami ugyancsak az életmódunk következménye. Hogy alakul ez ki?

– Egy angol tudós, Sir Ravinder Maini, a biológiai terápiák atyja gyönyörűen leírja ennek a sejtszintű folyamatnak a biokémiai hátterét. A biológiai terápia arról szól, hogy az immunrendszerünket használjuk arra, hogy az ízületi gyulladásokban és autoimmun kórképekben ne alakuljon ki ízületi deformitás, amiből nem lehet teljesen meggyógyulni. Kétfajta immunrendszerünk van. Az egyik velünk születik, ez a sejtes immunitás, a falósejtek, “killer” sejtek, melyek nem specifikusak, nem tudják milyen kórokozóval találkoznak, mindössze „eldöntik”, ha jön velük szemben egy sejt, vírus, akkor az saját vagy idegen, barát vagy ellenség. S van egy fejlődő immunrendszerünk is. Mikor kapok pl. egy fertőzést vagy védőoltást, akkor memóriasejtek elraktározzák ezt az információt, és az immunrendszerünk erre fog ellenanyagot termelni. Ez folyamatosan fejlődik a másikkal ellentétben. Tehát az ősi immunrendszerünk úgy működik, hogy amikor jön szembe egy kórokozó, akkor mellé áll vagy bekapja, és egy gyulladáskiváltó anyagot termel vele szemben, ezzel megöli, s így tudunk meggyógyulni. Ha megsérülök, pl. megvágom magam, akkor a seb szélének be kell gyulladnia, hogy meg tudjon gyógyulni. Ezt teszi ősi immunrendszerünk. A baj, hogy az impulzust ma már a fejlett világban gyakrabban nem a fizikai munka, vadászat adta sérülés vagy a fertőzések szolgáltatja a fehérvérsejteknek, legtöbben irodai munkát végzünk, közhigiénia van, csatornázás, hanem a stressz, az elhízás, ultra-finomított élelmiszerek, megváltozott bélflóra, amivel folyamatosan provokáljuk szerencsétlen ősi immunrendszerünket. Emiatt, mint egy csöpögő csap csöpögteti nekünk ezt a gyulladáskiváltó anyagot, és helyi hatás helyett el fog jutni a vérárammal minden egyes sejtünkig. S ez egész életünkben kvázi mérgez minket. A bennünk élő gyulladások pedig sok bajt okozhatnak – depressziót, szervi problémákat, magas vérnyomást, érszűkületet, sőt akár rákot is. Mi az elmúlt években több ezer speciális vértesztet készítettünk, mely a hagyományos tesztekkel ellentétben, amik a szervezetben már kialakult gyulladásokat tudják csak kimutatni, igazi megelőzésként még gondokat nem okozó gyulladásos folyamatokat is idejekorán fel tudja fedezni.

– Mi az alternatíva? Mert, ha azt mondjuk az embereknek, hogy „hát, bajban vagytok”, attól nem lesznek boldogabbak, sőt…

– A bélrendszer két dolog miatt tud csak normálisan működni – vagy sok rostot eszünk vagy sokat mozgunk, de legjobb mindkettő. Ha ezt nem tesszük, eltunyul. Míg normál esetben bő egy nap alatt végigfut bennünk az étel, ezek hiányában akár 3-4 napig is eltarthat ez a folyamat. Ha a táplálék bent a bélben elkezd pangani, erjedni, abból gyulladás lesz, karcinogén (rákkeltő) anyagok kezdenek megjelenni, aminek komoly következményei vannak. S itt a másik nagy probléma. A bélsejtjeink úgy néznek ki, mint a csempe a fürdőszobánkban –„fuga” van köztük, ami összetapasztja őket, hogy ne menjen át rajta a víz. Ilyen a bélrendszerünk is. Fontos, hogy ne jusson ki onnan semmi. Igen ám, de ha 3-4 napig bent pang az étel és elkezd erjedni, akkor megtámadja ezt a „fugát”, a bélnyálkahártyát, és átmegy rajta a béltartalom. Ez a lyukas bélszindróma. Ezek az anyagok bekerülnek a vérkeringésbe, és ott a nyirokrendszer is a bél körül. Ráadásul a legtöbb idegsejt az agyon kívül a bélfalban van, amik termelik az agyi ingerületátvivő anyagok egy részét, pl. olyan anyagot, amely hozzájárul a boldogság, kreativitás, önkép érzésekhez is. Vagyis ott kezdődik minden a bélrendszer falában. Vagy vegyük a bolygó ideget, ami az egész felsőtestet bebolyongja, s melynek a 90%-a nem leszálló, szabályzó ág, hanem felszálló ágon szállítja az információt. Ez az információ felfut a bélből az agyba, a nyúltvelőbe, s ott az olyan idegi magvakhoz, melyek befolyásolják az életélményünket, hangulatunkat, motivációnkat, kreativitásunkat. Ha rosszul táplálkozunk, rossz lesz a hangulatunk is. S ha megjelennek a bélsejtekben a gyulladások, akkor ez az állapot állandósul. Hát ennyire fontos, hogy érzik magukat a bélsejtjeink, s hogy ne legyen bennük gyulladás. Persze a sejtgyulladást azért ne úgy fogjuk fel, mintha torokgyulladásunk lenne, hogy piros és fáj. 2016-ban kapott orvosi Nobel-díjat Oszumi Josinori japán kutató az autofágia (sejtes önemésztés) jelenség leírásáért, aminek a jelentősége, hogy van egy szinkronban felépítő és lebontó folyamat a sejtekben, aminek egyensúlyban kell lennie. Az autofágia alapvető szerepet játszik a felesleges és károsodott sejtalkotók eltávolításában, azaz a sejt anyagainak megújításában. A gyulladás a sejtek esetében azonban a lebontó folyamat, vagyis a sejten belül a lebontó enzimek kerülnek túlsúlyba, s rombolást végeznek. Eleinte nem észlelünk semmit, mert egy nagyon lassú folyamat. Tehát a gyulladás a sejteken belüli egyensúly megbomlását jelenti, s ez szinte mindenkit érint, aki ebben a modern világban él. Sokan az utolsó 15–20–30 évüket betegeskedéssel töltik. Ez hogy lenne normális? Miért kéne ezt elfogadni?

– Szóval mit tudunk tenni?

– Az a baj, hogy elfogadtuk ezt az állapotot. 40 éves kor fölött mindenre azt mondjuk, hogy jaj, ez korral jár. 100 évvel ezelőtt, ha el kellett jutni A-ból B pontba, azt nem autóval, hanem gyalog, biciklivel, szekérrel, lovon tették meg. Nem hobby volt a mozgás, hanem szükséges életforma. S bár jóval többet ettek, mint mi, de tápanyagban, enzimekben dús természetes ételeket és annyit, amennyi kellett az életmódjukhoz. A köszvény a sok hússal együtt a gazdagok kiváltsága volt. Ma meg a 3. emeletre sem tudunk felmenni a lépcsőn lihegés nélkül. A minőségi táplálkozás, rendszeres mozgás fontos. De abba is gondoljunk bele, hogy ott a sok színes gyümölcs – a piros paradicsom, zöld alma, kék áfonya – telis-tele védőanyagokkal, amik leginkább a héjban és a magokban vannak, amit gyakran kidobunk. Tehát törekedni kell a jó minőségű alapanyagok beszerzésére, az egészséges táplálkozásra, hogy minőségi enzimekhez jussunk. Nem kell drasztikusan változtatni, de legalább törekedni kell. A mozgást pedig semmi nem tudja kiváltani. Nem kell túlzásokra gondolni. Kezdjük azzal, hogy egy megállóval arrébb szállunk fel a buszra. Napi 10 perc sétára biztos mindenkinek van ideje, vagy arra, hogy pár emeletet menjünk gyalog. Vagyis ezt a folyamatot befolyásolni tudjuk alvás szabályozással, táplálkozással, mozgással, omega zsírsavak, D-vitamin, polifenolok és más vitaminok bevitelével. És azt gondolom, hogy ma szakemberrel egyeztetve valamilyen minőségi kiegészítőt, ami tele van omega zsírsavakkal, polifenolokkal, szinte mindenkinek szednie kell.

– Mi van a stresszel, ami ugyancsak blokkolja az immunrendszerünket?

– Végeztek egy összehasonlító kutatást a svédek és a balti országok között. Kutatták, mi az oka annak, hogy a Baltikumban a svédekhez képest sokkal többen halnak meg szív és érrendszeri megbetegedésekben. Hasonlóak az életkörülmények, a táplálkozási és alkoholfogyasztási szokások, a megbetegedési arány, s mégis. Kiderült, hogy az egyetlen különbség a nyugalmi stresszhormonok szintjében volt. A Baltikumban élőknél sokkal magasabb volt a kiindulási stresszhormon szintje, mint Svédországban. A stressz önmagában is képes arra, hogy megöljön minket.

– Mi a megoldás? Hisz valószínűleg sokan tartoznak azok közé, akiknél kimutatható lenne a sejtgyulladás már a szervezetükben?

– Az a baj, hogy nem törekszünk a progresszív, innovatív megoldásokra. És nagyra becsülöm az orvoskollégákat, akik nehéz körülmények között naponta helytállnak. De tény, hogy gyakorlatilag egyhelyben állunk. Ma már nagyon kevés a kuratív, a gyógyító megoldás. Adunk pl. egy vérnyomás csökkentőt, amivel nem oldjuk meg valójában a gondot (persze sokkal jobb, mintha nem tennénk), mert ez az állapotfenntartás és nem a megoldás felé vezető út.

– Azt hisszük, hogy nem lehet másképp.

– Így van. Volt Amerikában egy vizsgálat a gyógyszer engedélyezésekről. Mondjuk egy vérnyomáscsökkentőt 3-6 hónap alatt engedélyeznek, de ezt nekem 10-20 évig kell szednem. S bár vannak utánkövetések is, de ha valami nem stimmel, addigra kárt okozott már X embernek. Az első feleségemnél 23 éves korában éjszakai fulladásos rohamokkal járó asztmát diagnosztizáltak, és azt mondták törődjünk bele. Végül találtunk egy osztrák orvost, aki rendbe hozta. Akkor én megfogadtam, hogy soha nem mondom egyetlen betegnek sem, hogy nincs megoldás, törődjön bele.

– Saját magamat, a testemet én ismerem a legjobban, én vagyok a szakértője. Jó lenne, ha az orvos partnerként kezelne. Hiszen az én sejtgyulladásom biztosan más, mint a szomszédé. Ráadásul tekintélytisztelők vagyunk. Az orvos véleményét kevesen kérdőjelezik meg.

– Igen. Mindenkinek más a bélflórája. Mások a táplálkozási szokásaink, és a bélflóránk ehhez fog idomulni. Sajnos az individuummal kevesen foglalkoznak, mert a tömegeket egyszerűbb kezelni. Másrészt az embereknek nagyon kicsi a szenvedéstűrő képességük. Ha valakitől egy diagnózist már kaptak, azt nem akarják megkérdőjelezni, mert az bizonytalanná tenne. Nagyon vékony jégen élünk egészségben és gondolkodásban is, s ez baj. Szeretjük látszólag biztonságban érezni magunkat. Pedig csak az a megoldás, ha elkezdjünk önállóan gondolkodni. Erre ott az olvasás. Az internet korában élünk, ez itt a Kánaán. Tessék olvasni, olyat is, ami tetszik és olyat is, ami nem! Ráadásul mindent ésszel akarunk eldönteni, és nem hallgatunk a belső hangunkra. Mert ahhoz kicsit el kell csendesedni, amihez kiváló akár a jóga, akár a meditáció, relaxáció, s akkor jönnek a megérzések, új gondolatok, amikre lehet hallgatni. Én az Evidence-based medicine (Bizonyítékon Alapuló Orvoslás) orvosi irányelvhez tartom magam, s csak olyan módszereket alkalmazok, melyeket bármelyik orvos el tud fogadni a bizonyítékok alapján. Mert ha szeretnénk Magyarországon és Európában egy egészségesebb társadalmat, az az orvosok nélkül nem fog menni. Minden második magyarnak van valamilyen krónikus kórképe, s ennek ellenére csak az emberek 15-20%-a mondja, hogy nincs jól. Mert hozzászokott a betegségéhez.

– Szóval a sejtjeink akkor boldogok, ha nincs bennük gyulladás, mi pedig akkor vagyunk boldogok, ha nincs gyulladás a sejtjeinkben, mert akkor tudunk teljes életet élni.

– Igen. És ezért nekünk is tennünk kell. S amellett, hogy úgy döntök, hogy egészségesen fogok élni, jókedvű leszek, a háláról sem szabad megfeledkeznünk. Lehetek hálás a családomért, barátaimért, gyerekeimért, a buszvezetőért, aki épségben elszállít minket és emberek ezreit és sorolhatnám. Ápolnunk kell magunkban a hála érzetét, mert mindenkinek van miért hálásnak lennie. Az egészség valahol itt kezdődik.

Görög Mása

Életigenlők.hu




A rák ellen az emberért, a holnapért! Társadalmi Alapítvány 1214 Budapest, Kossuth Lajos u. 152.

+36/1-217-0404, +36/1-476-0230

Adószám: 19009557-2-43

IMPRESSZUM

Created by maiskola.hu